Mindig is vonzottak a sivatagi oázisok, főleg az után, hogy gyerekként elolvastam Rejtő Jenő légiós könyveit, valamint Germanus Gyula útleírásait. A sivatagba 2005-ben kóstoltam bele első ízben, mikor másfél napot töltöttünk el a Siwa és Bahariyya közötti úton. Rabul ejtett a sivatagi táj, mely oly gyönyörűen sivár. Tetszett, hogy nincsen nyüzsgés, rohanás, csak a végtelen tájból áradó mély csend. Az idei úton azt terveztem, hogy Luxorból egy „kis” kerülővel a Nyugati sivatag oázisait érintve jutok el Kairóba. Erre az útra egy hetet szántam. A most következőkben leírom élményeimet, az úton látottakat. Az útleíráshoz kapcsolódó képeket innen megnyitva nézegetheted Kedves Látogató! Kezdjük tehát az első nappal.

Az ötödik napon ismét a sivatagban kódorgunk. Terepjáróval bejárjuk a a Fehér és a Fekete sivatagot, valamint a Kristály hegységet, gyűjtünk több kilónyi sivatag rózsáját, majd megérkezünk Bahariyyába, ahol nagyon sok a rohamrendőr. A naplementét egy első világháborús angol erőd mellett nézzük meg, végezetül teázunk egy Rejtő Jenő-i helyen, ahonnan csak Szelim a vén arab hiányzik. Ne feledd, Kedves Látogató, hogy az utazás képeit ezen az oldalon tekintheted meg.